Rövid történeti áttekintés:
A magyar vizsla ősei a vándorló magyar törzsekkel kerültek hazánkba. Írásos emlékeket, ábrázolásokat már XVI. századi dokumentumokban is találhatunk. Vadászati jelentősége a XVIII. századtól fokozódott. A XIX. század végén már vizslaversenyeket szerveztek Magyarországon, ahol a magyar vizslák is eredményesen szerepeltek. A fajta fejlődésében ebben az időben valószínűleg fontos szerepet játszott a pointer. Modern, szakszerű tenyésztése 1920-ban kezdődött.
$IMAGE2$
Külleme és jelleme
A magyar vizslákra jellemző az elegáns megjelenés, a könnyed felépítés, a harmonikus mozgás. A rövidszőrű vizsla zsemleszínű szőrzete alig kíván gondozást. A lakásban tartott példányok szőre egész évben hullik, ezért rendszeres kefélést igényel. Középnagy, 50–60 cm marmagaságú, 20–26 kg súlyú (egyes megtermett példányok akár a 35 kg-t is elérhetik), rendkívül elegáns megjelenésű és mozgású, kedves, engedelmes természetű, még a vizslák közül is kitűnik intelligenciájával.
A vizslák között a legsokoldalúbbnak tartják, amely egyedül végzi el a pointerek, szetterek és a többi vadászkutya munkáját, szóval igazi mindenes. Egyszerre vadászkutya, a család kedvence és a gyerekek játszópajtása, hiszen intelligenciája, alkalmazkodóképessége minderre alkalmassá teszi. Nyugodt, jóindulatú, érzékeny, a durva bánásmódot nehezen viseli, de a szerető gazdának a csillagokat lehozná az égről. Rendkívül könnyen tanítható, de házőrzőnek nem alkalmas: a besurranót éppúgy körülrajongja, mint a közeli barátot. A drótszőrű magyar vizslával szemben a rövidszőrű inkább alkalmas lakásban tartásra, igazi "kanapéspecialista", sőt télen rövid szőrzete nem mindig nyújt megfelelő védelmet a metsző hideg ellen.
Városi tenyészetekben túlfinomodik, betegségek iránt fogékonnyá válik, gyenge idegzetű lesz, noha szigorú és következetes tenyészkiválasztással a legjobb és modern vadászatra legalkalmasabb vizslát lehetne faragni belőle.
Élénk, barátságos, kiegyensúlyozott, könnyen tanítható. Alapvető tulajdonsága a kiemelkedő kapcsolattartó készség. A durva bánásmódot nehezen viseli el. Alapvetően nem lehet agresszív, és sohasem lehet félénk.
Mindenes vadászkutya, tehát egyaránt jól kell vadásznia mezőn, vízen és erdőben. Jellemző vadászati tulajdonságai: kiváló orr, szilárd és figuratív vadmegállás, kiváló elhozási hajlam, csapakövetési készség és vízszeretet.
Betegségek
A fajta hajlamos genetikai betegségekre, mint a daganat, szív-elégtelenség, allergia, külső hallójárat gyulladása, szemészeti probléma, csípőízületi diszplázia, epilepszia. A leggyakrabban előforduló betegség a Vizsla Myositis, amely nyelési problémákat, habos nyáladzást okoz. Az állkapcsok körüli izmokat gyengíti meg, nehézkessé téve a táplálkozást a kutya számára.
Rokon fajták
