A nevelés két alapvető tényezője a jutalom és a büntetés. De pontosan mit is jelent a pozitív és negatív megerősítés?
Sajnos
széles körben elterjedt az a tévedés, hogy a büntetés hatásosabb,
eredményesebb nevelési forma, mint a jutalmazás. Tény, hogy bizonyos
magatartásformák megszüntetését csak tiltással, s az ehhez kapcsolódó
büntetéssel lehet a kívánatos irányba befolyásolni. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy minden nevelési folyamatnál elég lenne csupán a
büntetés alkalmazása. A rabszolgát a félelem motiválja, minden percben a
korbácsot figyeli és azt, hogy hogyan tudja elkerülni a fájdalmas
büntetést. Folyamatosan a menekülés és a bosszúállás lehetőségét keresi,
így nem érdekelt az elvégzendő munka megbízható végrehajtásában.
A büntetés
Alapjában véve a viselkedés megerősítése ugyanúgy, mint a jutalmazás. A
jutalmazás a kívánt viselkedést megerősíti, a büntetés a nem kívánt
viselkedést gyengíti, kiküszöböli, megszünteti. Egyszerűbben: negatív
érzelmeink, fizikai erőnk kifejezése mellett tudatjuk a kutyával, hogy
rosszat cselekedett. „Pfúj rossz, nem szabad” szavak rosszalló
hangsúllyal történő kifejezése mellett, amennyiben szükséges fizikai
büntetés kíséretében tudatjuk a kutyával, hogy amit cselekedett az
számunkra nem kívánatos.
Fontos
a kívánt eredmény elérése érdekében, hogy „kutyanyelven” szóljunk a
kutyához. Egyszerű példa: ha a kutyának tiltószóként azt mondom: „Fúj”
nem fog történni semmi, mert önmagában a szónak semmi jelentősége nincs a
kutya számára. Csak akkor lesz jelentősége, ha valamilyen kényszerítő
eszköz alkalmazásával a tiltószóhoz kialakítok egy feltételes reflexet.
Ám, ha ugyanebben a helyzetben azt mondom: „Rrrrossz”, morgó mély
„ó”-val hosszan pergetett „r”-rel akkor a kutya azonnal felhagy az addig
végzett cselekvésével anélkül is, hogy más kényszerítő, büntető eszközt
alkalmaztam volna. Ez azért működik, mert „kutyanyelven” szóltam hozzá.
Ez a hang ugyanis a kutya számára a falkavezér rosszallását, vagyis a
morgást jelenti.
Egy
kutyával legegyszerűbben úgy alakíthatunk ki szoros és jó kapcsolatot,
ha tudomásul vesszük, hogy a kutyák viselkedése számos tekintetben
nagyon hasonlít a vadon élő farkasokéra. Minden „valamire való” kutyás
ember látott már farkasokról szóló természetfilmet. A falka domináns
farkasa szükség esetén megbünteti az alárendelteket, hogy ezzel is
fenntartsa, megerősítse a pozícióját a falkán belül, valamint hogy
összetartsa a falkát.
Amennyiben
egy kutya gazdája nem érvényesíti a dominanciáját az ember-kutya
kapcsolatban, úgy természetesen ezt az állat próbálja megtenni. Kitartó
nevelés kérdése annak biztosítása, hogy a kutya véglegesnek tekintse
helyét a szociális rangsorban, az emberi családban.
Minden
esetben büntetendő cselekmény az úgynevezett tiszteletlen viselkedés,
(pl. kéz után kapás, szándékos harapás, felugrálás, méregetés,
erőfitogtatás, stb.) ezeket a viselkedéseket még egy kölyökkutyától sem
szabad eltűrni, hiszen a kutyatársai sem tűrnék el!
A
fizikai büntetés többnyire elkerülhetetlen a vezető pozíció
fenntartásához, valamint a nem kívánt viselkedésformák elnyomásához,
legalábbis addig, amíg a kutya meg nem tanulja a „nem szabad” parancsszó
jelentését.
A
leghatásosabb eszköz „ebben a műfajban” a kutya tarkó bőrének
megragadása, megrázása, hiszen ez olyan erődemonstráció, amit csak a
falkavezér engedhet meg magának, és a kutya ösztönösen képes értelmezni
még akkor is, ha nem is fáj neki különösebben.
Vigyázzunk
azonban arra, hogy ezt az eljárást csak indokolt esetben alkalmazzuk,
mert ha nem bánunk csínján az eljárással, akkor esetleg egész életére
megtörhetjük a kutyát.
forrás:)kutyahírek.hu
